*Ren szemszöge
Mikor kinyitottam a szemem hangos horkolásra lettem figyelmes. Komótosan felültem és a jobb oldalamon Natsut pillantottam meg. Elaludt. Öreg hiba, így azt csinálok amit csak akarok... Felálltam, kinyújtózkodtam. Hirtelen az előző gondolatmenetem folytatásaként jelent meg ez a kósza gondolat: Elszökhetnék...-mondtam magamban. Az időjárás időközben lehűlt és fázni kezdtem. Megálltam a tisztás közepén, ahol harcoltunk. Lehunytam a szemem és hagytam hogy magával ragadjanak az emlékeim. A hajamba bele belekapott a szél. A folyóhoz akartam menni. Úgysem veszi észre...gondoltam. Legalább is reméltem hogy tényleg nem. Elindultam a vékony ösvényen ami a tó felé vezetett. Hirtelen mozgolódásra lettem figyelmes így megtorpantam.
- Innen nem mész sehová! Te magad ígérted!- szólt utánam egy fáradt, rekedtes hang.
- A tóhoz mennék...
- Nem!-jelentette ki ellentmondást nem tűrő hangon.
- Akkor itt maradok!...Jézusom...- jelentettem ki unottan. Kicsit durcás lettem. Hamar kitalálta mit akarok. De amúgy nekem sem lett volna muszáj visszafordulnom. Mintha maradni akartam volna....De nem tehettem. Na meg úgysem érhetett volna utol. De ez miért most jutott eszembe? A gondolatmenetemet Natsu szakította meg:
- Na jó készítsünk tervet! Hogyan kell a barátaid ellen harcolni.-Ekkor eszembe jutott a kommunikációs eszköz. Gyorsan kitéptem a fülemből, ledobtam a földre és eltapostam.
- Hát. Layla egy jégmágus. Ellene legegyszerűbben mi harcolhatunk. Viszont Layla rafinált. De ellenem mindig veszített párharcban. Ettől függetlenül nagyon erős.- megvakartam a homlokom és folytattam- Wein... fegyvermágus...-itt közbevágott:
- Erzának tökéletes ellenfél lenne.
- Jó ötlet! Na de most folytatnám. Gen és Aya fekete mágia használók.-fejeztem be a legegyszerűbben.Nem is tudom a gerlepár elég erős csapatot alkottak és fognak alkotni mindig is. Kemény dió lesz...
Natsu rám nézett, aztán a mutató és a középső ujját összezárta és a fejéhez emelte. Ez meg mit akar? Most mit fog csinálni? Csak úgy cikáztak a gondolatok a fejemben. El sem tudtam képzelni most mit akar.
Ekor megszólalt. A hangja ismerősen csengett a fülemben. Nem bírtam betelni vele.
- Warren! Na végre..!-sóhajtott- Kapcsold be a többieket és a mellettem álló lányt, Reneét.
-Kit?-meg volt lepődve. Azért én sem biztos hogy tudtam volna magam hova tenni így kívülről. Na mindegy.
- Az most mindegy, csak csináld!- kérte Natsu. Hirtelen meghallottam a többieket.
- Gyerünk Ren, most rajtad a sor.
- Ki az a Ren?- Egy fiú szólalt meg.
- Kuss Gray! Majd megmagyarázom.-kiabált a rózsaszín hajú fiú.
- Behalok rajtad Szalamandra!- ez Gajeel? Már láttam valahol a Phantom Lordnál.
- Francba veled Natsu! Elegem van... ja és kuss Gajeel!!!- itt közbe vágott egy hang:
- Elég legyen már!- egy női hang.
- R-renben Erza!- rebegték egyszerre a srácok.
- Wendy, Charle itt vagytok?-kérdezte ezek szerint Erza. Várjunk ez az az Erza? Sokkot kaptam. Megint....
- Igen! Köszi hogy gondoltál ránk Erza-san!- szólalt meg egy kislány.
- Miért hívtatok?- kérdezte valószínűleg Charle, mert a többi hangot már ismerem.
-Khmm-khmm!-Köszörülöm a torkom- Srácok! Akárhol vagytok, akárkivel harcoltok...itt elgondolkodtam... hagyjátok abba! Találkozzunk a déli kapunál egy óra múlva. Mindent megmagyarázok.
- Kösz Warren, elég lesz!- vetett véget Natsu a beszélgetésnek. Ezután csend lett. Mi lesz most? Mi itt vagyunk... De ők meg kitudja hol vannak. Leültem és egy fának támasztottam a hátam. A fiú mellettem foglalt helyet. A percek lassan teltek, kínos csend honolt körülöttünk. Senki sem beszélt, csak nézelődtünk. Míg gyönyörködtem Natsu felé vándorolt a tekintetem. Ő engem nézett. Elpirultam és elkaptam a tekintetem. Ekkor tört meg a jég:
- Mi az?
- S-semmi!!- hebegtem.
- Naa!- noszogatott.
- Mondom hogy semmi!- pattantam fel idegesen- szerintem inkább neked van bajod!
- Ülj le ide!- mondta lassan és nyugodtan. Az eszem nem engedte...de a testem magától cselekedett és visszahuppantam mellé. Lassan megnyugodtam. Leeresztettem a gőzt. Elpirul...De miért? Ekkor óvatosan átkarol, és elkezd a hajammal játszani. Na most vesztettem el a fonalat.......... MIVAN???????? De olyan jó volt így... Egyet ásítottam, lecsuktam a szemeim. A karjaiban aludtam. Istenem, a karjaiban! Normális vagyok! Istenem.... Álmomban az erdőben jártam. Natsu és én is komolyan megsebesültünk. Az előző csapatom állt előttem és gonoszan nevettek felénk. Ekkor elővették a..... Valaki megrázott. Izzadtan kinyitottam a szemem.
- Jól vagy?
Erzát ismertem. Na meg Natsut. Végigtekintettem a többieken egy kicsit alaposabban mint az előbb. A szöszi biztos Lucy, legalább is ez állt az infóban amit később kaptunk a Főnöktől. A kislány Wendy lehet, asszem. Gajeel a fekete ruhás és akkor Gray a sötét hajú srác. Elvileg így van a csapat. A többiek már nagyban beszéltek de nem figyeltem oda. Csak néha akkor kaptam fel a fejem amikor a nevemet hallottam. Többnyire viszont mereven álltam. Kicsit talán el is pirultam. Zavarban voltam. Nem tudtam mit is mondhatnék hisz' ki akartam nyírni őket egytől-egyig. Ekkor két repülő macskát vettem észre akiket eddig észre sem vettem. Exceedek? De hogyhogy kettő? Nem egyről volt szó??? Áh totál lemaradtam. Vörös hajamat az arcomba sepertem és lassan elkezdtem hátrafelé lépkedni. Megszökhetek! Ezaz! Pá, balfékek! Hehee! Nevettem magamban. De valójában nem ezt akartam. El akartam menni és vezekelni akartam bűneimért. Hisz így már Laylaékhoz sem mehettem vissza. Pazar! Itt a lehetőség! Már majdnem teljesen megfordultam és elhúztam a csíkot amikor utánam kiabált Erza:
- Hova, hova? Nem akarod betartani az ígéretedet kislány?- szegezte felém a kérdést. Az arcából semmit nem tudtam kiolvasni. Kicsit...nagyon megijedtem. Elpirultam és a földet pásztáztam félelmemben. Ekkor már a többiek is felém fordultak. Néhányan megrázták a fejüket de nem mondtak semmit. Itt már végleg be voltam tojva. Bátorság Renci! Bátorság.... (magamban néha így hívom magam) Nagy nehezen összekapartam magamban egy minimális bátorságot. Kihúztam magam és úgy terveztem hogy kiállok magamért.
- Nem nagyon!-itt erős volt a hangom de Erza ideges szemeibe nézve megremegett a hangom és végül már hebegtem mondanivalóm másik felét kicsit megváltoztatva. Beijedtem. Na. - De.., úgy látom muszáj lesz! Megadtam magam. Megígértem.
- Még szerencse!. jegyezte meg morcosan Charle. Durcás egy macska mit ne mondjak.
- Ja...- lógott a levegőben a vörös hajú lány válasza. Ren! Nem hagyhatod magad cserben! Bátorság! Nyögd ki szépen amiért mindenki itt van. Ebben a pillanatban mintha gondolatolvasó lett volna, Gray megkérdezte:
- Akkor most miért is vagyunk itt pontosan? Na nesze nekem, most már dumálhatok. Jó sokat....
- Hát..- itt egy kicsit felbátorodtam- Elsősorban a nevem Reneé... Tatsumi. A Bloody Twilight tagja vagyok. Én vagyok az egyik aki pontosan azért jött ide hogy végezzen veletek, amit nem fogok megtenni!-sóhajtottam- Én ismerem a társaim és most adok egy két tippet kinek kivel kéne harcolnia.- Erzára néztem- Erza! Neked Wein Lorot kell megtalálnod! Fegyvermágus és ő a vezér. Szerintem egyértelmű!- zártam rövidre, közben pedig az arcát fürkésztem hogy mit gondol. Bólintott egyet és rám tekintett hogy folytassam.-
Erzával mehetne Lucy.- Lucy arcán halovány félelmet véltem felfedezni. De akkor is, ez így lesz a legjobb. Lássuk csak... gondolkodtam. Áh, megvan!- Gen ellen menjen Gajeel és a két exceed. Itt felháborodottan közbevágot a kék:
- Van nevünk! Mi vagyunk Happy és Charle!- mutatott magára aztán a fehér cicára.
- Csend, Happy! Folytasd kérlek!-nézett felém a fehér cicuka. Őt valahogy nem érdekelte hogy hívom. Most nem.
- Na akkor HAPPY -nyomtam meg a szót- Charle és Gajeel egy csapat. Ti mentek Gen ellen.- Kik is maradtak? Wendy meg Gray ugye? Ja, azt hiszem!- Gray, Wendy nektek kell Aya ellen nyerni. Feketemágus akárcsak Gen. Vigyázzatok!- figyelmeztettem őket és vettem egy mély levegőt- Natsu! Mi megyünk Layla ellen.- itt befejeztem a monológomat.- Kérdés? Mindenki megrázta a fejét. Itt a mágikus térkép a srácok helyzetéről. -Memorizáljátok melyik környékre kell mennetek, Ok? Szerintem mehetünk is!- indultam meg. Natsu alig bírt utolérni.
- Sok sikert!- kiáltott utánunk Lucy.
- Köszi, nektek is!- válaszolt ő. Sétáltunk észak felé amerre Lay ment. Vajon mi lesz velünk? Nyerünk vagy veszítünk? Egyenesen rettegtem Layla reakciójától is. Mibe kevertem magam? Jézusom.... De most komolyan... Nyugi Renci, nyugi... Ez egy kis bátorságot öntött kétségekkel teli szívembe. Hirtelen jobban éreztem magam. Ráérősen ballagtam Nasu mellett. Most hogy jobban megnéztem a legutóbbi találkozásunk óta milyen magas lett! Magasabb egy fejjel mint én! Na és milyen izmos... A rózsaszín haja kócosan állt a feje tetején, megzabáltam volna. Sötét ruhái tökéletesen álltak rajta és nagyon jól mentek a stílusához. Megváltozott. És nekem így is tetszik. Szeretem. Nagyon. Végig bámultam és a szívem egyre hevesebben kezdett verni. A kis pillangók a gyomromban,-akikről nem is tudtam hogy léteznek- életre keltek és verdesni kezdtek szárnyaikkal. Megint elpirultam de most már egy igazi paradicsomra hasonlítottam. Kezdtem teljesen megbolondulni. Tényleg szerelmes lennék? Ekkor a szemembe nézett. Azok a csodálatos barna szemek... leblokkoltam. Azt hittem mindjárt elájulok. Na meg mikor lettem ilyen nyálas?? Nem kérdezett semmit csak a rákvörös arcomat fürkészte. Hirtelen olyan sok mindent tudtam volna mondani. de végül egy hangot sem bírtam kipréselni magamból. Továbbra is tartottuk a szemkontaktust, mire én elkaptam a tekintetemet és az erdőt kezdtem tanulmányozni. A fülemben olyannyira dobogott a vér hogy azt sem hallottam volna meg hogyha üvöltöztek volna velem. Ekkor már tényleg megszólalt:
-........? Nem hallottam. Mondott valamit! Tudom! De mit? MIT?
- Tessék? Nem figyeltem.- vettem erőt magamon.
- Azt kérdeztem, mi baj van.- ismételte meg lassabban a kérdést. Nagyot dobbant a szívem. Tényleg érdekli? Biztos...
- S-semmi!- nem lehettem túl meggyőző de rám hagyta. Az arcát fürkészve nevetőráncokat véltem felfedezni a szeme körül. Elfojtott egy nevetést. DE MI OLYAN VICCES??? Mikor megkérdeztem volna, megszólalt.
- Valaki van itt. Érzem a szagát.- szólt kurtán. Ekkor három jégdárda landolt közöttünk. Megijedtem. Hát ilyen gyorsan bekövetkezne a harc? Megmerevedve álltam Layla előtt aki rám támadott. Az arca torz volt és sötét. Nem beszélt. Akkor nagyon be van rám dühödve. Soká vettem ki a kommunikációs kütyüt. Francba. Ekkor Natsu lökött arrébb, és eltalálta a közben felém érkező támadás.
- Basszus Ren! Normális vagy?- ekkor eszméltem fel. Egyedül hagytam. Segítenem kell neki!
- Karyuu no Yokugeki! - indultam Layla felé. Felemelt egy jég védelmet de a támadásom megfelelő elterelésnek bizonyult, Natsu mögé került és eltalálta valami erősebb varázslattal. Gyors. Nagyon gyors. -Karyu no Akugeki!-üvöltöttem magam elé és eltaláltam Laylát. Nem tudott mit kezdeni a jegével. Ez volt a cél. Mi állunk nyerésre eddig de a harcnak még koránt sincs vége! De vajon mi van a többiekkel?
Folyt köv
- Na jó készítsünk tervet! Hogyan kell a barátaid ellen harcolni.-Ekkor eszembe jutott a kommunikációs eszköz. Gyorsan kitéptem a fülemből, ledobtam a földre és eltapostam.
- Hát. Layla egy jégmágus. Ellene legegyszerűbben mi harcolhatunk. Viszont Layla rafinált. De ellenem mindig veszített párharcban. Ettől függetlenül nagyon erős.- megvakartam a homlokom és folytattam- Wein... fegyvermágus...-itt közbevágott:
- Erzának tökéletes ellenfél lenne.
- Jó ötlet! Na de most folytatnám. Gen és Aya fekete mágia használók.-fejeztem be a legegyszerűbben.Nem is tudom a gerlepár elég erős csapatot alkottak és fognak alkotni mindig is. Kemény dió lesz...
Natsu rám nézett, aztán a mutató és a középső ujját összezárta és a fejéhez emelte. Ez meg mit akar? Most mit fog csinálni? Csak úgy cikáztak a gondolatok a fejemben. El sem tudtam képzelni most mit akar.
Ekor megszólalt. A hangja ismerősen csengett a fülemben. Nem bírtam betelni vele.
- Warren! Na végre..!-sóhajtott- Kapcsold be a többieket és a mellettem álló lányt, Reneét.
-Kit?-meg volt lepődve. Azért én sem biztos hogy tudtam volna magam hova tenni így kívülről. Na mindegy.
- Az most mindegy, csak csináld!- kérte Natsu. Hirtelen meghallottam a többieket.
- Gyerünk Ren, most rajtad a sor.
- Ki az a Ren?- Egy fiú szólalt meg.
- Kuss Gray! Majd megmagyarázom.-kiabált a rózsaszín hajú fiú.
- Behalok rajtad Szalamandra!- ez Gajeel? Már láttam valahol a Phantom Lordnál.
- Francba veled Natsu! Elegem van... ja és kuss Gajeel!!!- itt közbe vágott egy hang:
- Elég legyen már!- egy női hang.
- R-renben Erza!- rebegték egyszerre a srácok.
- Wendy, Charle itt vagytok?-kérdezte ezek szerint Erza. Várjunk ez az az Erza? Sokkot kaptam. Megint....
- Igen! Köszi hogy gondoltál ránk Erza-san!- szólalt meg egy kislány.
- Miért hívtatok?- kérdezte valószínűleg Charle, mert a többi hangot már ismerem.
-Khmm-khmm!-Köszörülöm a torkom- Srácok! Akárhol vagytok, akárkivel harcoltok...itt elgondolkodtam... hagyjátok abba! Találkozzunk a déli kapunál egy óra múlva. Mindent megmagyarázok.
- Kösz Warren, elég lesz!- vetett véget Natsu a beszélgetésnek. Ezután csend lett. Mi lesz most? Mi itt vagyunk... De ők meg kitudja hol vannak. Leültem és egy fának támasztottam a hátam. A fiú mellettem foglalt helyet. A percek lassan teltek, kínos csend honolt körülöttünk. Senki sem beszélt, csak nézelődtünk. Míg gyönyörködtem Natsu felé vándorolt a tekintetem. Ő engem nézett. Elpirultam és elkaptam a tekintetem. Ekkor tört meg a jég:
- Mi az?
- S-semmi!!- hebegtem.
- Naa!- noszogatott.
- Mondom hogy semmi!- pattantam fel idegesen- szerintem inkább neked van bajod!
- Ülj le ide!- mondta lassan és nyugodtan. Az eszem nem engedte...de a testem magától cselekedett és visszahuppantam mellé. Lassan megnyugodtam. Leeresztettem a gőzt. Elpirul...De miért? Ekkor óvatosan átkarol, és elkezd a hajammal játszani. Na most vesztettem el a fonalat.......... MIVAN???????? De olyan jó volt így... Egyet ásítottam, lecsuktam a szemeim. A karjaiban aludtam. Istenem, a karjaiban! Normális vagyok! Istenem.... Álmomban az erdőben jártam. Natsu és én is komolyan megsebesültünk. Az előző csapatom állt előttem és gonoszan nevettek felénk. Ekkor elővették a..... Valaki megrázott. Izzadtan kinyitottam a szemem.
- Jól vagy?
- Igen,.. csak rosszat álmodtam. Lassan odabújtam hozzá és beszívtam az illatát. A hirtelen bekövetkezett pihenésemnek ő vetett véget. Ott jön Erza és a többiek. Elengedett és felpattant. Odaszaladt. Én is feltápászkodtam, és követtem a fiút. Mikor utolértem, megálltam és végig néztem a csapaton.
Erzát ismertem. Na meg Natsut. Végigtekintettem a többieken egy kicsit alaposabban mint az előbb. A szöszi biztos Lucy, legalább is ez állt az infóban amit később kaptunk a Főnöktől. A kislány Wendy lehet, asszem. Gajeel a fekete ruhás és akkor Gray a sötét hajú srác. Elvileg így van a csapat. A többiek már nagyban beszéltek de nem figyeltem oda. Csak néha akkor kaptam fel a fejem amikor a nevemet hallottam. Többnyire viszont mereven álltam. Kicsit talán el is pirultam. Zavarban voltam. Nem tudtam mit is mondhatnék hisz' ki akartam nyírni őket egytől-egyig. Ekkor két repülő macskát vettem észre akiket eddig észre sem vettem. Exceedek? De hogyhogy kettő? Nem egyről volt szó??? Áh totál lemaradtam. Vörös hajamat az arcomba sepertem és lassan elkezdtem hátrafelé lépkedni. Megszökhetek! Ezaz! Pá, balfékek! Hehee! Nevettem magamban. De valójában nem ezt akartam. El akartam menni és vezekelni akartam bűneimért. Hisz így már Laylaékhoz sem mehettem vissza. Pazar! Itt a lehetőség! Már majdnem teljesen megfordultam és elhúztam a csíkot amikor utánam kiabált Erza:
- Hova, hova? Nem akarod betartani az ígéretedet kislány?- szegezte felém a kérdést. Az arcából semmit nem tudtam kiolvasni. Kicsit...nagyon megijedtem. Elpirultam és a földet pásztáztam félelmemben. Ekkor már a többiek is felém fordultak. Néhányan megrázták a fejüket de nem mondtak semmit. Itt már végleg be voltam tojva. Bátorság Renci! Bátorság.... (magamban néha így hívom magam) Nagy nehezen összekapartam magamban egy minimális bátorságot. Kihúztam magam és úgy terveztem hogy kiállok magamért.
- Nem nagyon!-itt erős volt a hangom de Erza ideges szemeibe nézve megremegett a hangom és végül már hebegtem mondanivalóm másik felét kicsit megváltoztatva. Beijedtem. Na. - De.., úgy látom muszáj lesz! Megadtam magam. Megígértem.
- Még szerencse!. jegyezte meg morcosan Charle. Durcás egy macska mit ne mondjak.
- Ja...- lógott a levegőben a vörös hajú lány válasza. Ren! Nem hagyhatod magad cserben! Bátorság! Nyögd ki szépen amiért mindenki itt van. Ebben a pillanatban mintha gondolatolvasó lett volna, Gray megkérdezte:
- Akkor most miért is vagyunk itt pontosan? Na nesze nekem, most már dumálhatok. Jó sokat....
- Hát..- itt egy kicsit felbátorodtam- Elsősorban a nevem Reneé... Tatsumi. A Bloody Twilight tagja vagyok. Én vagyok az egyik aki pontosan azért jött ide hogy végezzen veletek, amit nem fogok megtenni!-sóhajtottam- Én ismerem a társaim és most adok egy két tippet kinek kivel kéne harcolnia.- Erzára néztem- Erza! Neked Wein Lorot kell megtalálnod! Fegyvermágus és ő a vezér. Szerintem egyértelmű!- zártam rövidre, közben pedig az arcát fürkésztem hogy mit gondol. Bólintott egyet és rám tekintett hogy folytassam.-
Erzával mehetne Lucy.- Lucy arcán halovány félelmet véltem felfedezni. De akkor is, ez így lesz a legjobb. Lássuk csak... gondolkodtam. Áh, megvan!- Gen ellen menjen Gajeel és a két exceed. Itt felháborodottan közbevágot a kék:
- Van nevünk! Mi vagyunk Happy és Charle!- mutatott magára aztán a fehér cicára.
- Csend, Happy! Folytasd kérlek!-nézett felém a fehér cicuka. Őt valahogy nem érdekelte hogy hívom. Most nem.
- Na akkor HAPPY -nyomtam meg a szót- Charle és Gajeel egy csapat. Ti mentek Gen ellen.- Kik is maradtak? Wendy meg Gray ugye? Ja, azt hiszem!- Gray, Wendy nektek kell Aya ellen nyerni. Feketemágus akárcsak Gen. Vigyázzatok!- figyelmeztettem őket és vettem egy mély levegőt- Natsu! Mi megyünk Layla ellen.- itt befejeztem a monológomat.- Kérdés? Mindenki megrázta a fejét. Itt a mágikus térkép a srácok helyzetéről. -Memorizáljátok melyik környékre kell mennetek, Ok? Szerintem mehetünk is!- indultam meg. Natsu alig bírt utolérni.
- Sok sikert!- kiáltott utánunk Lucy.
- Köszi, nektek is!- válaszolt ő. Sétáltunk észak felé amerre Lay ment. Vajon mi lesz velünk? Nyerünk vagy veszítünk? Egyenesen rettegtem Layla reakciójától is. Mibe kevertem magam? Jézusom.... De most komolyan... Nyugi Renci, nyugi... Ez egy kis bátorságot öntött kétségekkel teli szívembe. Hirtelen jobban éreztem magam. Ráérősen ballagtam Nasu mellett. Most hogy jobban megnéztem a legutóbbi találkozásunk óta milyen magas lett! Magasabb egy fejjel mint én! Na és milyen izmos... A rózsaszín haja kócosan állt a feje tetején, megzabáltam volna. Sötét ruhái tökéletesen álltak rajta és nagyon jól mentek a stílusához. Megváltozott. És nekem így is tetszik. Szeretem. Nagyon. Végig bámultam és a szívem egyre hevesebben kezdett verni. A kis pillangók a gyomromban,-akikről nem is tudtam hogy léteznek- életre keltek és verdesni kezdtek szárnyaikkal. Megint elpirultam de most már egy igazi paradicsomra hasonlítottam. Kezdtem teljesen megbolondulni. Tényleg szerelmes lennék? Ekkor a szemembe nézett. Azok a csodálatos barna szemek... leblokkoltam. Azt hittem mindjárt elájulok. Na meg mikor lettem ilyen nyálas?? Nem kérdezett semmit csak a rákvörös arcomat fürkészte. Hirtelen olyan sok mindent tudtam volna mondani. de végül egy hangot sem bírtam kipréselni magamból. Továbbra is tartottuk a szemkontaktust, mire én elkaptam a tekintetemet és az erdőt kezdtem tanulmányozni. A fülemben olyannyira dobogott a vér hogy azt sem hallottam volna meg hogyha üvöltöztek volna velem. Ekkor már tényleg megszólalt:
-........? Nem hallottam. Mondott valamit! Tudom! De mit? MIT?
- Tessék? Nem figyeltem.- vettem erőt magamon.
- Azt kérdeztem, mi baj van.- ismételte meg lassabban a kérdést. Nagyot dobbant a szívem. Tényleg érdekli? Biztos...
- S-semmi!- nem lehettem túl meggyőző de rám hagyta. Az arcát fürkészve nevetőráncokat véltem felfedezni a szeme körül. Elfojtott egy nevetést. DE MI OLYAN VICCES??? Mikor megkérdeztem volna, megszólalt.
- Valaki van itt. Érzem a szagát.- szólt kurtán. Ekkor három jégdárda landolt közöttünk. Megijedtem. Hát ilyen gyorsan bekövetkezne a harc? Megmerevedve álltam Layla előtt aki rám támadott. Az arca torz volt és sötét. Nem beszélt. Akkor nagyon be van rám dühödve. Soká vettem ki a kommunikációs kütyüt. Francba. Ekkor Natsu lökött arrébb, és eltalálta a közben felém érkező támadás.
- Basszus Ren! Normális vagy?- ekkor eszméltem fel. Egyedül hagytam. Segítenem kell neki!
- Karyuu no Yokugeki! - indultam Layla felé. Felemelt egy jég védelmet de a támadásom megfelelő elterelésnek bizonyult, Natsu mögé került és eltalálta valami erősebb varázslattal. Gyors. Nagyon gyors. -Karyu no Akugeki!-üvöltöttem magam elé és eltaláltam Laylát. Nem tudott mit kezdeni a jegével. Ez volt a cél. Mi állunk nyerésre eddig de a harcnak még koránt sincs vége! De vajon mi van a többiekkel?
Folyt köv
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése