Prológus

Layla szemszöge*

...Már korán reggel a nyirkos utcákon sétálok. Éppen Ren háza felé gyalogolok amikor meglátom a pékséget. Sietnem kell...de egy kis csokis kifli belefér! NEM, mennem kellene mert el fogok késni ugyan is hétre kell odaérnem ahhoz képest 6:50 van. Abban a pillanatban amikor már tényleg sikerült lebeszélnem magam a kifliről, egy nő kinyitja az ajtót és belép rajta. Megcsapja az orrom a sütik friss illata és ekkor bennem elszabadul a pokol. Már azon kaptam magam hogy a pénzem számolgatom és mint akit puskából lőttek ki visszaszaladok a bolthoz ami mellett már közben elhaladtam. Szerencsére a hölgy még gondolkodik így gyorsan tudok venni a finomságból. Kérek az öregúrtól két kiflit amit gyorsan ki is fizetek. Mikor kilépek a boltból elfog a bűntudat.
-Ezt lehet nem kellett volna.-sziszegem alig hallhatóan. Amikor beleharaptam a péksüteménybe hirtelen minden rossz érzésem elszállt. Boldogan és kicsit sietősen sétáltam a tíz emeletes ház felé. Szerencsére hétkor már a háznál álltam. Matattam egy sort a zsebemben és előhúztam a kulcscsomómat. Megkerestem az emeletes ház kulcsát, kinyitottam és bementem rajta. Amikor beljebb mentem és felnéztem a hosszasan felfelé kígyózó lépcsősorra elszörnyedtem. Utálok lépcsőzni de mivel a barátnőm nem volt a ház előtt valószínűleg elaludt.
-Kezd elegem lenni! Mikor érek már fel a hetedik emeletre? Miért nincs egy nyomorult lift ebben a házban?-zsörtölődtem halkan. Még csak a negyediken vagyok de már nagyon unom a lépcsőzést... ötödik emelet. Végre, már csak egy kevés kell! Még egy kicsit és.....Felértem! Végre! Kifújom magam és megkeresem az ötvenhatos ajtót. Bedugom a kulcsom a zárba és belépek rajta. Le sem veszem a cipőm akkora a rendetlenség. Benyitok a szobába és a szokásos látvány fogad. Öt perccel a találkozási időpont után még mindig ott fekszik a franciaágyon félig bebugyolálva és szuszog. Óvatosan az ablakhoz táncolok mert nem akarok rálépni semmire sem. Elhúzom a függönyöket és kinyitom az ablakot. Erre már halk nyöszörgést hallok és egy párna vágódik a fejemhez.
- Bunkó vagy!-nyögi a barátnőm.
- Inkább készülődj mert hét óra elmúlt!-dobom vissza a fejéhez a párnát amit már nem tudott hárítani.
- Akkor is bunkó vagy. -ismételte meg öt perc elteltével az előbbi megjegyzését kicsit tisztább hangon. Kikászálódott az ágyából és lassan a szekrényhez sétált.  Belenyúl a szekrényébe, elővesz egy pink ujjatlan és kicsit bő haspólót. Ezt kiegészíti egy hasig érő fekete rövidnadrággal és átcammog a fürdőszobába. A haját laza kontyba fogja, megnyitja a csapot és megmossa az arcát. Még így reggel is látszik rajta hogy milyen szép. Ezt követően a törölköző után nyúl és megtörli az arcát. Kibontja a haját és szépen megfésüli a hosszú vörös hajzuhatagot. Egy kicsit beszárítja a frufruját és előveszi a kontaktlencsés dobozt. Gyorsan berak egyet egyet és megnézi magát a tükörben de mintha valami hiányozna. Visszaszaladt a hálóba. Egy pillanat alatt megjelent megint egy sállal a kezében. A nyaka köré tekerte és már készen is volt. Gyorsan átszaladt a konyhába, kivett a szekrényből egy kis kekszet és egy doboz kakaót. Ezután felhúzta a kedvenc magassarkúját, bekötötte a két oldaldíszt és már indulhattunk is. Észre sem vettem hogy repül az idő ugyanis amikor kiléptünk az ajtón akkor már fél nyolc elmúlt.
-Siessünk! Gyere már!-noszogattam.
-Megyek már!- válaszolt kicsit ingerülten. Még szerencse hogy közel lakik az erdőhöz ahol a titkos sötét céhünk lapul. A neve Bloody Twilight. Mikor beérünk az erdőbe, a megszokott kis utunk mentén elmegyünk a titkos bejárathoz. Elfordítjuk a szobor fejét és már meg is nyílik az ajtó a föld alá. Mikor leérünk az étkezőhöz hasonló terembe, belefutok a bátyámba.
-Hali Wein! Mizu?- köszönök és mosolyra húzom a szám.
- Szia hugi!..-szavába vágok-ÁLLJ! Ne hívj huginak!
- Na szóval HUGI!-vigyorgott az arcomba, de ha tekintettel ölni lehetne már nem élne...-Mi tartott eddig?
-Aki elaludt. MEGINT.- válaszoltam unottan.
- Nem tehetek róla! Álmos voltam!- próbálta megvédeni magát de a szavába vágva megkérdeztem:
-De mindig?
-Igen.- tört ki belőle a röhögés. Erre én is elmosolyodtam.
-Wein, hol vannak a többiek?-kérdeztem.
- Bent enyelegnek.-mondta unott stílusban-De én vissza nem megyek inkább szedjétek őket össze és menjünk a főnökhöz mert feladatot akar adni!-adta ki a feladatunkat. Visszamentünk és az előbb felvázolt jelenet fogadott minket. Ugyanis annyira egymásba ragadtak hogy fogalmam sincs hogyan fogom szétválasztani őket. Igen én! Mert Aki az első adandó alkalommal leült enni. Pazar. Egyedül vagyok egy gerlepárra.
-Aya! Gen! Hív a főnök!-szóltam!
-Pillanat!-jött a válasz. Öt perc után azért kezdett elegem lenni ezért jól leteremtettem őket hogy menni kéne már. A kiabálásomra szétrebbentek és elnézést kértek.A fehér hajú, sötét ruhás és alacsony fiú megragadta a lila hajú jól öltözött szerelmét akit egy pillanatra sem engedett volna el. Szerelem. Pfuj. Ren közben megreggelizett és elindultunk. Így négyen. Lecammogtunk két emeletet. Megálltunk a nagy iroda előtt, bekopogtam és bementünk.A főnök láthatóan rossz passzban volt ezért síri csendben telt az a rövid idő amíg bent voltunk.
-Na jó nem érdekel hogy miért késtetek de nem örülök! Na most nem ez a lényeg. Feladatotok van. Fairy Tail hét mágusa és egy exceed a Nagy erdő keleti részén van. Ez nektek hazai pálya lesz. Elrendelem kiiktatásukat. A mágusok csoportokra vannak rendeződve. Az első csoportban Natsu Dragneel és az exceed van. Ez a tiéd Aki ugyanis te is tűzsárkányölő vagy. Wein! Tiéd Erza Scarlet! Layla kapja Gray Fullbuster-t és Lisanna Strauss-t. Gen a te feladatod Wendy Marvell és Juvia kiiktatása. Végül pedig Ayame a te feladatod lesz végezni Gajeel Redfox-xal és élve elhozni Lucy Heartfiliát!- és ezt mind köszönés nélkül...
-Értettük!-Jelentettük ki egyszerre, elköszöntünk és kiléptünk az ajtón. Mindannyian haza indultunk csomagolni. Holnap reggel négykor találkozunk!

Aki szemszöge*
Teljesen izgatott lettem! Hazamentem. Felszaladtam a lépcsőn és mikor kifújtam magam bementem. Bezártam magam mögött az ajtót és azt mondtam: - Végre láthatlak Natsu! Odasétáltam a szekrényemhez Kivettem egy táskát amibe beledobtam egy kis vizet, ételt, pénzt és egy fekete köpenyt. A táskámat a konyhába vittem. Elkezdtem takarítani. Először letöröltem a polcaimat, aztán kiporszívóztam. Végül kivittem a szennyest a helyére és kitakarítottam a fürdőszobát is. A konyhában elmosogattam közben pedig csípősre fűszerezett csirkemell filét grilleztem. Mikor készen lett elővettem a salátát a hűtőmből és leültem enni. Míg ettem gondolkozóba estem. Tudom hogy végeznem kell vele de hogyan maradhatnék erős? Amit kell azt kell. Hisz utálom ha jobban belegondolok. Sosem keresett. Évekig egyedül bolyongtam és Laylának köszönhetem hogy van értelme az életemnek. És ha ő a főnököt követi, akkor én is őt fogom követni! Míg ezeket a szavakat ha nem is hangosan de kimondtam, két kövér könnycsepp gördült le az arcomon és csak ennyit mondtam: - Vége van, Natsu Dragneel!

Ayame szemszöge*
Hazasétáltam. Benyitottam és ott várt a cicám Hayden! Már láttam rajta hogy éhes és hogy őszinte legyek az én gyomrom is korgott már így a hűtőhöz cammogtam. Kivettem belőle az én ebédem és a cicám ebédjét is. A kis tálkájába kapartam ami a konzerv alján volt de elő kellet vennem a másikat is. Abból is tettem bele neki.-Jó étvágyat!-gondoltam magamban és a cicám mintha hallotta volna hozzám dörgölőzött és előkelően a tányérjához sétált. Én is leültem és ettem a tegnapi spagettiből amit főztem. Ezután elő vettem a citromos sajttorta szeletemet amit még tegnap őriztem meg. Gyorsan elővettem egy villát és falatonként minden percét kiélvezve megettem. A szekrényemből én is kivettem pár cuccot viszont el kellett mennem a boltba mert nem maradt vacsira semmi. Közben beborult az ég így felvettem a kabátom és megfogtam az esernyőmet és kiléptem az ajtón az esőbe. Elkezdtem sétálni, rengeteg ember mellett elhaladtam még ilyen rossz időben is. -Szervusz Violet!-hallottan egy hangot a hátam mögül. A városban csak Violetnek hívnak és azt hiszik hogy azt hiszik hogy Ayame az ikertestvérem így nyugodtan járkálhatok a városban.
- Csókolom Vilma néni! Hogy tetszik lenni?- mosolyogtam.
- Jaj! Nagyon jól, köszönöm! És te?- kérdezte.
-Én is jól vagyok!-valami furcsát éreztem és gyorsan leszereltem a nénit- De ne tessék haragudni mert sietek úgyhogy a hétvégén elmegyek majd! Rendben?- indultam tovább.
- Rendben! -szólt utánam meglepődötten a hölgy. Kicsit gyorsabban szedtem a lábaim és amikor beléptem a boltba megkönnyebbültem. Ugyanis valaki figyelt amikor a nyugdíjas nénivel beszéltem, de már eltűnt. Gyorsan bevásároltam holnapra, kifizettem, hazamentem és lezuhanyoztam. Ezután az imádott Genemre gondolva mély álomba szenderültem.

 Gen szemszöge*
Én nagyon izgulok a holnap miatt! Fogom a táskám és beleteszek pár számomra fontos cuccot Pl. A tőreimet, pár varázsfüstbombát és a varázsképletíró tollamat. Ezek mellé egy kis kaját és vizet. Most pedig ázok egy kicsit a forró vízben amit magamnak engedtem. Hátra hajtom a fejem és áztatom magamat. Azután megfürdök, kiszállok és ágyba bújok. Az utolsó gondolatom: Ayame

Layla szemszöge*
''Én csak bepakolok és megyek aludni.'' Amiből megint nem lett semmi mert ugyan bepakoltam és megfürödtem de még MINDIG nem tudok elaludni. Tudom hogy elfelejtettem valamit csak nem tudom hogy mit...Emellett engem is elkapott valami furcsa érzés, csak tudnám miért...

Wein szemszöge*
Este tizenegy van de nem bírok aludni. Volt valami fura Akiban de nem tudok rájönni hogy mi az. Már bepakoltam de szerintem inkább zuhanyzok és megpróbálok megnyugodni. Biztos nem csinál hülyeséget! Már bebizonyította párszor hogy velünk van. Ezt tuti csak én aggódom túl.

Folyt.Köv.
Asszem mára ennyi! Üdv: Ren Chan